Vannak kisebb, nagyobb, friss és régóta húzódó konfliktusok egyaránt. Milyen fázisai lehetnek egy konfliktusnak? Mikor könnyebb eljutni a békés megoldáshoz és mikor nehéz? Mikor lehet szerepe egy semleges közvetítőnek?
A konfliktusok könnyen kiéleződnek, kialakulásuknak és kiterjedésüknek pedig van egy természetes fejlődési folyamata. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy minél előbb beavatkozunk, annál könnyebb azokat konstruktív módon feloldani. Bár ez sincs mindig így. Ha viszont felismerjük, hogy az adott konfliktus melyik szakaszban tart éppen, az biztosan hozzásegít bennünket, hogy jobban értsük a helyzetet és fel tudjuk mérni a lehetséges megoldásokat.
A konfliktusok kiterjedési fokát (eszkalációját) több modell is igyekszik megaradni. Friedrich Glasl a konfliktusok kiterjedésének 3 fő szakaszát különbözteti meg, mindegyiken belül további 3 szinttel.
Kezdeti szakasz:
1. Megkeményedés
Kialakul a feszültség, de még nem éri el azt a szintet, hogy szóvá is tegyék azt a felek.
2. Vita
A felek már hangot adnak eltérő véleményüknek egymás felé.
3. Tettek szavak helyett
Egyeztetés és interakció nélkül a felek inkább elkülönülnek egymástól és önállóan teszik a dolgukat, időnként kész helyzet elé állítva egymást.
Középső szakasz:
4. Koalíció
A felek őket támogató szövetségeseket keresnek.
5. Tekintélyvesztés, tekintély elleni támadás
A felek arra törekszenek, hogy mások előtt is rombolják ellenfelük tekintélyét, hogy mások is megismerjék ellenfelük „valódi arcát”.
6. Ultimátum
Fenyegetések és ultimátumok hangzanak el a felek részéről egymás felé.
Végső szakasz:
7. Korlátozott megsemmisítő csapások
A felek nem tudják céljukat elérni, feszültségük azonban tovább nő. Olyan eszközökhöz folyamodnak (és vélik azokat jogosnak), amelyek kifejezetten kárt okoznak a másik félnek, akár fizikai szinten is.
8. Az ellenfél rendszerének szétrombolása
A károkozás egyre nagyobb méreteket ölt, kiterjed a másik fél szövetségeseire is. A cél a másik fél ellehetetlenítése.
9. Együtt a szakadékban
A konfliktus olyan mértékben kiéleződött, hogy a felek akár azon az áron is keresztül akarják vinni igazukat, ha abban ők maguk is tönkremennek.
Természetesen nagyon sok konfliktus nem járja be az összes szakaszt, megoldódik vagy másképp megszűnik már korábban. A folyamat általában nem is ennyire tiszta, mint a modellben, a szakaszok keveredhetnek és az is lehet, hogy az egyik fél máshol tart benne, mint a másik. Előfordulhat az is, hogy korábbi szakaszba tér vissza a konfliktus, vagy átugrik néhány fokozatot. Iránymutatásnak azonban jó, ha többé-kevésbé be tudjuk azonosítani, hogy hol tartunk és milyen megoldások elképzelhetőek.
Az első szakasz az, ahol a felek konstruktív együttműködéssel még saját maguk is rendezni tudják a konfliktust. Fontos arra figyelni, hogy a konfliktus ne terjedjen tovább és ha megoldani esetleg nem is tudják azonnal, előzzék meg azt, hogy a következő szakaszba kerüljenek. A második szakaszban, mivel a felek között már nincs megfelelő kommunikáció, külső, pártatlan fél bevonásával rendezhető a konfliktus. Általában ennek a szakasznak a vége az a pont, ahol sokan mediátorhoz fordulnak. A harmadik szakaszban már a külső közvetítés is kevés, mivel a felek már nem igazán motiváltak a helyzet előremutató megoldásában. Ha azonban ebben a szakaszban már kimerültek, ha túl sok veszteséget szenvedtek el, akkor elképzelhető, hogy újra visszatérnek egy olyan szakaszhoz, ahol ismét van lehetőség a külső közvetítéssel történő konfliktusmegoldásra.
Forrás: Thomas Schmidt: Konfliktuskezelési tréninggyakorlatok
Ezek a bejegyzések is érdekelhetnek:
