Amikor iskolai kortárs zaklatással kezdtem el foglalkozni, arra kerestem a választ, hogy honnan fakad a gyerekek közötti csúfolódás, kiközösítés, bántalmazás, a „bullying” jelensége, mi áll a hátterében, és hogyan lehet ezt kezelni, megelőzni. A közelmúltban elfogadott homofób törvényt én azzal a szemmel is nézem, hogy milyen hatással lehet ez az iskolai közösségek légkörére, a gyerekek egymással való kapcsolatára, hogyan befolyásolja ez a csúfolódást, kiközösítést. Nyilvánvaló, hogy a nem heteroszexuális irányultságú gyerekeket ez a törvény nagyon nehéz helyzetbe hozza. Én úgy gondolom, hogy az összes többi gyerekre nézve is komoly kockázata van. Mindannyian jobban ki lesznek téve ezután a zaklatás, bullying, kiközösítés veszélyének az iskolában.

Az iskolai zaklatással foglalkozó szakirodalom egybehangzóan állítja, hogy a gyerekek közötti zaklatás nem pusztán két gyerek közötti konfliktust jelent, hanem azt szinte mindig a teljes közösség „termeli ki” magából. (Sőt, ami azt illeti, az iskolai zaklatás nem is igazi konfliktus, mert a lényege nem egy ügy, ahol az érdekek ütköznek, hanem a közösségben elfoglalt pozíció.) Az olyan iskolai közösségek termelik ki a zaklatást, ahol a gyerekek között az a menő, ha a másikat piszkálják, vagy ahol a versengés, bizonytalanság és félelem légkörében (vagy mert egyszerűen senki nem tanította meg őket rá, hogy hogyan tegyék) a gyerekek nem mernek kiállni a társaikért. És mindenkelőtt: ahol a felnőttek ezt nem látják, vagy ha látják is, nem veszik komolyan, ha pedig komolyra fordul az ügy, hárítják a felelősséget. A másokat zaklató gyerek ugyanis a többiek szemében szeretne népszerű lenni, márpedig ezt a többiek (kortársak és felnőttek) hallgatólagos jóváhagyása nélkül nem tudná megtenni. Az iskolai zaklatás nem néhány gyerek, hanem az iskolák rendszerszintű problémája.

Az iskolai kortárs zaklatás jelenléte nem függ össze azzal, hogy gazdag vagy szegény, nagylétszámú vagy kicsi, városi vagy falusi iskoláról beszélünk. Az sem igaz, hogy csak azokat a gyerekeket bántják, akik valamilyen tulajdonságuk tekintetében különböznek a többiektől. Ha a többiek körében zaklatással lehet népszerűvé válni, akkor a zaklatás, csúfolódás jó eséllyel meg fog jelenni bármilyen közösségben. És ha a zaklatót vagy az áldozatot eltávolítják a közösségből, akkor is újra és újra meg fog jelenni.

Amivel az iskolai zaklatás jelenléte alapvetően összefügg, az az, hogy az iskola mennyire nyitott, mennyire tud szembenézni a saját problémáival és felelősséget vállalni, mennyire ítélkező és hierarchizált a közösség (és mindenekelőtt a felnőttek milyen példát mutatnak ebben), illetve mennyi a tabu vagy bagatellizált helyzet, amiről a felnőttek sem beszélnek. A hatékony iskolai zaklatásmegelőző programok lényege az állandó párbeszéd, ahol gyerekek, tanárok, más iskolai dolgozók és szülők beszélgetnek arról, hogy hogy működik a közösség, ki hogyan él meg egyes helyzeteket, hogy érzi magát, mit gondol és milyennek szeretné látni a kapcsolatait és az egész közösséget. Ha nem tud kialakulni nyílt párbeszéd az iskolai közösségben, ahol mindenki értékes és elmondhatja a véleményét, ha nem lehet minden fontos témáról beszélni, ha a gyerekek számára a norma egymás megítélése lesz, ha az iskola légkörét a titok hatja át, akkor nemi orientációtól függetlenül is minden gyerek biztonságérzete csökkenni fog és fokozottan ki lesznek téve az iskolai zaklatás veszélyének. A homofób törvény sajnos ebbe az irányba mutat.

 

Ezek a bejegyzések is érdekelhetnek:

Vissza a főoldalra