Mediátorképzéseken sokszor elhangzik, hogy ne tekintsük a konfliktust rossz dolognak. Való igaz, hogy a konfliktusokban sokszor megélünk kellemetlen érzéseket (pl. harag, düh, tehetetlenség), de ez nem magából a konfliktusból ered, hanem abból, hogy a konfliktust nem, vagy nem jól kezeljük.
– Rendben – mondhatnánk erre – akkor ne tekintsük a konfliktust rossznak. De akkor kifejezetten örülnünk kellene, ha egy konfliktus felüti a fejét az életünkben? Vagy legyünk közömbösek, egyszerűen csak elfogadva, hogy van ilyen? Esetleg fontos lenne, hogy minden konfliktust rögtön elsimítsunk? Hogy is van ez?
“A NEM mindig IGEN-t jelent valami másra, és mint ilyen, nem a párbeszéd végét, hanem a kezdetét jelenti.” – írja könyvében* Inbal Kashtan az Erőszakmentes Kommunikáció neves trénere.
Én is azt gondolom, hogy minden konfliktus egy új lehetőség a kapcsolatunk építésére. Sokat hozzátesz bármilyen kapcsolathoz egy közösen talált, mindenki számára megfelelő megoldás. És ami ennél fontosabb: a megoldáshoz vezető út. A kölcsönös egymásra figyelés, egymás jobb megismerése , a közös cél és az ennek érdekében együtt megtett erőfeszítések olyan fontos erőforrásai lehetnek egy kapcsolatnak, amelyek még az adott helyzetre megtalált megoldásnál is lényegesebbek lesznek hosszú távon. Nem véletlen, hogy a transzformatív mediáció során a konkrét helyzetben való megegyezésnél is fontosabbnak tartjuk a felek hosszú távú együttműködésének segítését.
A konfliktusok nem csak emberi kapcsolataink minősége szempontjából tartogatnak lehetőségeket. Sokszor a változásra való igény is először valamilyen konfliktus formájában jelentkezik (pl. egy munkaidőbeosztással elégedetlen alkalmazott vitája főnökével). Nagyon sok újítás, kreatív ötlet, hatékonyságbeli javulás köszönhető annak, hogy valaki hangot adott a fennálló körülményekkel való elégedetlenségének. Hogy emiatt konfliktusba került másokkal? Lehet, de ha békésen tudják rendezni a helyzetet, akkor végül mindenki jobban járhat, mint ha a kérdés fel sem merült volna.
Ugyanakkor a konfliktusok (és azok megoldásának) számos előnye ellenére sem szeretem azt mondani, hogy a konfliktus kifejezetten jó dolog. Fontos, hogy elfogadjuk, az emberek igenis tartanak tőle, hogy a konfliktusok során elveszíthetnek valami számukra fontosat, hogy nem hallgatják meg őket, hogy egy helyzet túl sok energiájukat emészti fel, vagy olyan sebeket szerezhetnek, amelyekből a kigyógyulás hosszú időbe telhet. Azt gondolom, ahhoz, hogy mediátorként valóban segíteni tudjunk a békés konfliktusrendezésben, az emberek természetes félelmét elfogadva, őket ebben a helyzetben végigkísérve, kell tudnunk megmutatni nekik mindazt a sok lehetőséget, amivel egy konfliktus és annak megoldása gazdagítani tudja az életüket.
*Inbal Kashtan: Parenting From Your Heart
Ezek a bejegyzések is érdekelhetnek:
