A mediációnak is vannak feltételei

A mediáció a konfliktusok kezelésének nagyon hatékony eszköze. Bizonyos indulófeltételek teljesülése esetén legalábbis. Vannak azonban olyan esetek, amikor nem érdemes mediációval próbálkoznunk, mert várhatóan nem lesz eredményes a folyamat, sőt, akár még ronthatunk is vele a helyzeten. A mediációs folyamat megkezdése előtt a mediátoroknak fontos feladatuk, hogy az ügyet ebből a szempontból megvizsgálják és csak akkor kezdjenek bele, ha a helyzet valóban „mediálható”.

Mikor mediálható egy ügy?

Kardos Ferenc Gyermekközpontú közvetítés c. könyvében összefoglalja a mediálhatóság feltételeit. Mint írja: „A mediátor azokban az ügyekben kompetens, amikor konkrét problémák körüli ellentétes álláspontok jelennek meg, amelyet nem tudnak közelíteni egymáshoz kívülálló harmadik, semleges fél közvetítése nélkül.”* Akkor lehet továbbá mediálni a felek között, ha:

  • azok önkéntesen vesznek részt a folyamatban
  • valóban meg akarnak egymással állapodni
  • ezért felelősséget is tudnak vállalni
  • képesek a saját érdekeiket képviselni
  • többé-kevésbé egyenrangú feleknek tekinthetők
  • el tudják fogadni, hogy a folyamat során egymással tisztelettel bánnak, egymást nem minősítik.

Az eredményes mediációt kizárja ugyanakkor, ha:

  • a felek között nagyfokú egyenlőtlenség áll. (Ez fennállhat a kettőjük kapcsolatában is, például ha egyikük fél a másiktól. De vonatkozhat a képességeikre, pozícióikra is.) Az egyenlőtlenségek valamelyest mérsékelhetőek a mediáció során, de csak részben.
  • a felek nem tudnak közös célban megállapodni
  • feltételezhető, hogy valamelyik fél valójában nem akar megállapodni, csak eljátssza azt.

A bántalmazás nem konfliktus

Nagyon fontos elkülönítenünk a zaklatásos-bántalmazásos eseteket a konfliktusoktól. A zaklatás-bántalmazás dinamikája teljesen más, itt a felek megközelítőleg sincsenek egyenrangú pozícióban és mivel a fennálló helyzet a bántalmazó fél érdekeit szolgálja, így ő nem törekszik annak békés megoldására (még ha úgy is tesz). Ha a mediátor nem ismeri fel időben a hatalmi egyensúly hiányát és megkísérli a közvetítést, akkor könnyen lehet, hogy egy olyan látszatmegállapodáshoz asszisztál, ami a bántalmazást a továbbiakban is fenntartja, esetleg még meg is erősíti.

 
* Kardos F. (2011). Gyermekközpontú közvetítés. Kapcsolatügyeleti mediáció. Kapcsolat 2000. 17. old.