Napok óta gondolkodom azon, amit a német külpolitika alakítói fogalmaztak most meg az oroszokkal szemben eddig tárgyalásokra építő stratégiájuk kudarcáról. Itt most nem is kifejezetten a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó tanulságokra gondolok, hanem arra, ami mindebből általánosítható és mikroszinten is hozzáadhat ahhoz, ahogyan az emberek közötti konfliktuskezelésről gondolkodunk.
„Elfelejtettük Schmidt és Kohl (Helmut Schmidt és Helmut Kohl, volt német kancellárok) tanítását, hogy a tárgyalásoknak mindig elsőbbségük van, de katonailag olyan erősnek kell lenni, hogy a tárgyalás hiánya ne lehessen opció a másik félnek.” (Annegret Kramp-Karrenbauer egykori védelmi miniszter)
„A lehető legtöbb diplomácia kell, naivság nélkül, ez az igény megmarad. De a naivság hiánya azt is jelenti, hogy nem beszélünk csak azért, hogy beszéljünk. A valódi párbeszédhez hajlandóság kell arra mindkét oldalon.” (Olaf Scholz)
Mélyen hiszek a párbeszéd erejében. Abban, hogy rengeteg emberi konfliktus félreértésekből, a párbeszéd hiányából, feltételezésekből fakad. Kielégítetlen szükségleteink nagyon erősen dolgoznak bennünk és gyakran olyat mondunk vagy teszünk a hatásukra, ami mélyíti a konfliktust. De ha ezekről nyitottan beszélni tudunk, ha a felszínre tudjuk hozni őket, akkor lehetővé válik, hogy közösen megoldást találjunk rájuk. Ez akkor sikerülhet, ha fontos számunkra az adott kapcsolat, de legalábbis érdekeltek vagyunk abban, hogy megoldást találjunk a helyzetre. És akkor, ha a fontos szükségleteket valóban elő tudjuk és merjük hozni, és ha nincsenek nagyon-nagyon mélyre temetve bennünk, ahol a tudatos énünkkel talán rájuk se látunk.
A nyitottságunk, párbeszédre való hajlandóságunk, sőt, önmagunk megmutatása és sebezhetőségünk felvállalása is kulcskérdés az erős és jól működő emberi kapcsolatok kialakításában, azt gondolom. Ami ugyanilyen fontos ugyanakkor, hogy lássuk, hol van az a határ, ahol függőségünk, kiszolgáltatottságunk a másik felé már túl nagy ahhoz, hogy kontrollálni tudjuk. A sebezhetőség felvállalása és a kiszolgáltatottság között nagyon vékony a határmezsgye, mégis ezen múlik, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatokat tudunk-e fenntartani másokkal.
Ezek a bejegyzések is érdekelhetnek:
